Udvaros Dorottya futócipőt öltött, hogy kicsit felfrissítse magát – Herendi Gábor legújabb filmje pedig mindannyiunk hangulatát feldobhatja. A Mandiner cikke kiemeli, hogy ez a mű nem csupán szórakoztató, hanem inspiráló is, hiszen a nevetés és a jókedv s
"Akármennyire is kihívást jelent a szükséges anyagiak előteremtése, a barátok és ismerősök folyamatos megkeresése ingyenes munkára elkerülhetetlen. Mert ha ezt nem tesszük, a helyzet csak még rosszabbá válik" - nyilatkozta nemrég Till Attila a Mandinernek, utalva arra, hogy a Nemzeti Filmintézet az utóbbi években rendszeresen elutasította pályázatait. Emiatt kénytelen volt alternatív forrásokat keresni és találni új filmje, az És mi van Tomival? létrehozásához.
Hasonlóan Herendi Gáborhoz, aki saját szavaival élve, mivel már egy ideje nem kap lehetőséget a filmintézeti döntőbizottságban, kénytelen volt új irányt választani.
És bár az általa beadott forgatókönyvtervek tartalmát részletesen nem ismerjük, a hétszeri nemleges döntés annak fényében tényleg egy kicsit érthetetlen, hogy Herendi bizonyos tekintetben a legsikeresebb magyar rendező az ezredforduló óta. Legalábbis ha a sokat emlegetett bűvös nézőszámokat vesszük; a Valami Amerika első része vagy a Kincsem több mint hatszázezres mozis közönsége ma már a vágyálom kategóriába tartozik bármely honi filmkészítő számára.
Bár a mennyiség nem mindig a minőség mércéje, el kell ismerni, hogy Herendi nem a mély érzelmek kifejezésének mestere, viszont a könnyed szórakoztatásban valóban otthonosan mozog. Ezt bizonyítja legújabb alkotása, a Futni mentem, amely olyan, mint amikor egy régi, jól bevált receptet előtúrunk a fiókból. A klasszikus hozzávalók mellett néhány új, izgalmas fűszerrel próbáljuk frissíteni a már megszokott ízeket, így teremtve meg egy új élményt.
Ez az alaprecept pedig ez esetben nem is túl bonyolult: jó színészek, jó színészvezetés, na meg egy-két szerelmi bonyodalom - kész is a vicces-meghatós romantikus vígjáték. És még mielőtt olybá tűnne, hogy gúnyolódom, ez koránt sincs így; a vetítésen a többiekkel együtt én magam is sokszor nagyon jót nevettem néhány, a különböző szintű párkapcsolatok világából elég ismerős mondaton vagy szituáción.
A történet középpontjában négy nő áll, akik saját magukra és egymásra találva keresik a helyüket a világban. A főszereplő egy édesanya (Udvaros Dorottya), aki férje halála után elhatározza, hogy teljesíti a férfi utolsó kívánságát: a három lányával (Lovas Rozi, Tenki Réka, Trill Beatrix) közösen lefutják a maratont. Mindannyian távol állnak a felkészüléstől, és a hónapokig tartó edzés nemcsak fizikai, hanem érzelmi értelemben is átalakítja az életüket. A történet tele van klisékkel, mégis hitelesen mutatja be a női kapcsolatok mélységét és a személyes fejlődés útját, ahogy a szereplők egymásra találva, a kihívásokkal szembenézve fedezik fel önmagukat.
