Uniós biztos a Portfolio-nak: Célunk nem az emberek erőforrásaik csökkentése, hanem olyan jövedelmező befektetési lehetőségek biztosítása számukra, amelyek valódi értéket teremtenek.

Szeptember 18-án lesz a Portfolio Future of Finance 2025 konferenciája, amelyen a pénzügyi szektor nagyágyúi mutatják meg a jövőt, érdemes eljönni.

Az utóbbi egy évben jelentős új impulzusokat kapott a tőkepiaci unióval kapcsolatos diskurzus. Az elmúlt két évtized során folyamatosan terítékre került ez a reform, de eddig még soha nem sikerült érdemi előrelépést elérni. Miért lenne ezúttal más a helyzet e törekvések kapcsán?

Teljes mértékben tudom, hogy mióta foglalkozunk ezzel a témával, hiszen én magam is számos különböző szerepben vettem részt a munkálatok során. Pénzügyminiszterként, parlamenti képviselőként, valamint elismert szakértői fórumok tagjaként is hozzájárultam a folyamathoz, később pedig egy befektetési bank világában is tapasztalatot szereztem. Ezáltal sokféle nézőpontból volt alkalmam megismerni a projektet. Továbbra is erősen hiszek benne, hiszen most egy sokkal átfogóbb és holisztikusabb megközelítést alkalmazunk.

Nem csupán a tőkepiacokra összpontosítunk. Célunk egy átfogó pénzügyi ökoszisztéma kialakítása, amely mindenki számára előnyös és működőképes megoldásokat kínál.

Az európai lakosság jelentős összegeket takarít meg, ám a lehetőségek és ösztönzők hiánya gátolja őket abban, hogy ezeket a pénzeket hatékonyan munkára bírják, és ezzel magasabb hozamokat érjenek el. A célkitűzések között szerepel egy átfogóbb bankunió megteremtése, valamint olyan tőkepiacok fejlesztése, amelyek vonzóbb befektetési lehetőségeket biztosítanak mind a megtakarítók, mind pedig a tőke iránt érdeklődő vállalatok számára.

Tehát a megtakarítási és beruházási unió, amiről most szó esik, nem csupán egy visszalépés, és nem is csak egy újrabrendelés, hanem a tőkepiaci unió szerves része?

A tőkepiaci unió szerves része a megtakarítások és befektetések uniójának. Továbbra is foglalkozunk ezzel a témával, mivel még nem sikerült teljes mértékben megvalósítani. Ebből kifolyólag párhuzamosan dolgozunk a bankunió befejezésén, miközben kiemelten figyelünk az európai állampolgárokra is. Ők jelentős megtakarításokat halmoznak fel – többet, mint a legtöbb más régióban – ugyanakkor kevesebb vagyonnal rendelkeznek, mivel a megtakarításaikat nem a leghatékonyabb módon fektetik be.

A megtakarításaik nem hoznak számukra profitot. Ez a jelenség Magyarországra is vonatkozik: bár magas a megtakarítási arány, hosszú távon viszont kevesen mernek a tőkepiacokra lépni. Ha az amerikaiakkal hasonlítjuk össze a helyzetet, azt láthatjuk, hogy ők kevesebb pénzt takarítanak meg, mégis sikeresebbek a vagyonuk gyarapításában. Ennek oka, hogy számukra több befektetési lehetőség és ösztönző áll rendelkezésre.

Sőt, az európaiak tőkéje is egyre inkább az Egyesült Államok befektetési lehetőségeit célozza meg.

Ez is rávilágít arra, hogy az emberek valóban hajlandóak befektetni - csupán nem találják meg a megfelelő opciókat Európában. A megtakarítási és beruházási unió célja éppen az, hogy biztosítsa ezeket a lehetőségeket.

Nekünk is bőven akadnak kiemelkedő vállalkozásaink és kreatív projektjeink. Amennyiben sikerül fejlesztenünk a piacainkat, és vonzóbbá, versenyképesebbé tesszük őket, az emberek szívesebben fektetik be a pénzüket Európában. Ez nem csupán az ő anyagi helyzetüket javítja, hanem hozzájárulhat a kontinens gazdasági fellendüléséhez is, új munkahelyek létrehozásával és a bérek emelkedésével.

Hiába hangzik közös érdeknek ez a reform, a projekt még mindig nehézségekbe ütközik. Miért nem akarjuk, hogy jobb legyen nekünk?

Mindig is kihívásokkal teli lesz. Még ha egy projekt minden résztvevő számára kedvező helyzetet is biztosít, az út során akkor is találkozhatunk nehézségekkel.

Az egyik ilyen akadály, hogy még mindig nem gondolkodunk eléggé európai szinten.

Fontos hangsúlyozni, hogy nem célunk egyetlen felügyeleti szerv vagy egységes tőzsde létrehozása. A jelenlegi rendszerben a pénzünk 27 különböző irányba áramlik, ami megfoszt minket a közös erőforrásokból származó méretgazdaságosság előnyeitől. Elengedhetetlen, hogy lebontsuk azokat a gátakat, amelyek ezt a helyzetet fenntartják.

Vegyünk egy példát: képzeljünk el egy kis- vagy középvállalkozást, esetleg egy nagyobb céget, amely a tőzsdére való belépést tervezi. Az első lépés természetesen a helyi piacok meghódítása, ahol már ismerik és bíznak benne. Azonban a növekedés érdekében elengedhetetlen, hogy a cég nagyobb piacokat célozzon meg. Először a regionális szint következik, majd, ha igazán ambiciózus célokat tűzött ki, akkor elérheti az európai szintet is. Ebből kifolyólag rendkívül fontos, hogy a helyi piacok ne csupán dinamikusak legyenek, hanem könnyen interoperáljanak is egymással - így lehetőség nyílik a zökkenőmentes összekapcsolódásra és együttműködésre.

Ez a szöveg az integráció fontosságáról szól. Elengedhetetlen, hogy megszüntessük azokat a gátakat, amelyek miatt egy részvényes definíciója eltérhet egy országban, mint a másikban. Ezek az eltérések jelentősen megnehezítik a határokon átnyúló befektetéseket. Ráadásul az eltérő csődtörvények és adórendszerek is nehezítik a gazdasági működést. Nem állítom, hogy mindent egységesítenünk kell, de ahhoz, hogy maximálisan kihasználhassuk az uniós piac méretének előnyeit, szükség van bizonyos fokú harmonizációra.

Ez például a 28. szabályrendszer eszmefuttatásának lényege.

Igen, még ha nem is illeszkedik szorosabban a portfóliómhoz.

Az ideális forgatókönyv szerint ezek a cégek itt, Európában képesek lennének fejlődni, anélkül, hogy külföldi tőke bevonására lenne szükségük. Azonban napjainkban, ha egy vállalat határokon átnyúló tevékenységbe szeretne kezdeni, rendkívül bonyolult eligibilitásra kényszerül a különböző adózási, jogi és szabályozási keretek között. Egy egységes, választható jogi keret, mint amilyet a 28. rezsim kínálna, jelentős megoldást nyújtana erre a problémára.

Korábban számos pénzügyi megállapodás angol jogrend szerint készült, ami jól működött az Egyesült Királyság EU-tagsága idején. Most, hogy ez a helyzet megváltozott, új alternatívákat kell keresnünk.

Olyan keretrendszerre van szükség, amely független bármely tagállam befolyásától, ugyanakkor minden egyes tagországban elfogadható és hatékonyan alkalmazható.

Ebben a kontextusban lényeges kiemelni, hogy versenytársaink nem csupán a hazai piacon, mint például a magyarok, portugálok vagy németek, hanem távolabbról érkeznek: az Egyesült Államokból, Kínából és más országokból. A verseny tehát valóban globális jellegű.

Amikor cégvezetőkkel diskurálok, gyakran hallom tőlük, hogy a legnagyobb kihívásuk nem a tőzsdére való belépés, hanem a túlzott szabályozás. Ez az akadályozó tényező pedig megnehezíti, hogy az EU területén valódi profitot realizáljanak.

Ha versenyképesek akarunk lenni az Egyesült Államokkal vagy Kínával szemben, akkor európaiként kell versenyeznünk, nem nemzeti alapon. Bár gyakran halljuk, hogy Európa túlszabályozott, ami valóban így van, az is igaz, hogy nem csak Brüsszel okoz bonyodalmat.

A tagállamok gyakran "túlszabályozzák" a dolgokat, mivel nemzeti szinten további rétegeket adnak hozzá a már meglévő előírásokhoz, ezzel pedig még inkább bonyolítják a helyzetet.

Ha valóban szeretnénk egyszerűsíteni a folyamatokat, akkor minden érintett fél – legyen szó a Bizottságról, a tagállamokról, az Európai Parlamentről, a nemzeti hatóságokról vagy a felügyeletekről – elengedhetetlenül el kell köteleznie magát az egyszerűsítés iránt. Ha bármely szinten újabb nehézségeket teremtünk, akkor eltávolodunk a kitűzött céljainktól. Ezért elengedhetetlen a szoros együttműködés.

Ha jól látom, a kulcsprobléma az, hogy számos tagállam vonakodik átadni a pénzügyi piacok ellenőrzésére vonatkozó hatásköröket. Ezért nem lehetséges, hogy az Európai Központi Bankot vagy az ESMA-t megbízásban részesítsük az uniós szintű szabályozás végrehajtására?

Valóban van ellenállás a jogkörök átadásával szemben - ez az emberi természet része, hogy nem mondunk le a hatalomról.

Úgy vélem, hogy itt részben félreértés történt. Amit én képviselek, az nem a központosításhoz kapcsolódik. Őszintén szólva, úgy gondolom, hogy ez nem is lenne életképes megoldás. Az Európai Unió rendkívül sokszínű, és a tőkepiacaink is jelentősen eltérnek egymástól.

Amit szeretnénk, az az, hogy ugyanarra a kérdésre mindenhol ugyanaz legyen a válasz. Ez az egységes felügyelet, de nem szükségszerűen egységes felügyelő. A szabályok elvileg ugyanazok, de ma ez nem tükröződik a gyakorlatban, mert az egyes tagállamok különféleképpen értelmezik vagy egészítik ki őket. A cél az, hogy Budapesten, Lisszabonban vagy Vilniusban ugyanaz legyen az eljárás. Az, hogy ki végzi el a felügyeletet, másodlagos - a lényeg, hogy a végeredmény egységes legyen. Ez bizalmat is épít a tagállami felügyeletek között.

Alapvetően egy közös szabálykönyv létrehozására törekszünk, amelyhez szívesen csatolnánk egy szótárat is.

Már rendelkezünk a közös szabályainkkal, és talán a szókincsünk is kialakult - csupán nem használjuk következetesen.

Továbbá itt nem a "kényszerítés" a kulcs, hanem az együttműködés. Vannak irányítási eszközeink, hogy jelezzük: egyes felügyeletek nem a jogalkotói szándék szerint járnak el. Ekkor lehetőség van útmutatást adni, változtatást kérni.

Ha ezt a megközelítést folyamatosan alkalmazzuk, biztosíthatjuk, hogy minden tagállamban azonos szabályok érvényesülnek. Ennek eredményeként, ha egy piaci szereplő másik ország szabályozása alatt áll, de hozzám fordul, nyugodtan bízhatok abban, hogy tevékenysége összhangban van az én elvárásaimmal – hiszen mindannyian ugyanazt a keretrendszert követjük. Ez alapozza meg a kölcsönös bizalmat.

Mennyire valószínű, hogy ezzel a szemléletváltással a 27 tagállam együttesen elindul ebbe az irányba? Vagy inkább a francia-német "kisebb" tőkepiaci unió koncepciójánál maradunk?

A kettő nem feltétlenül zárja ki egymást. Az Európai Bizottság munkájának középpontjában mindig is a 27 tagállam érdekeinek képviselete állt. Nem csupán részmegoldásokban gondolkodunk; a célunk az egész unióra kiterjedő, átfogó megoldások kidolgozása. Ugyanakkor, ha néhány tagállam – mint például Franciaország és Németország – úgy dönt, hogy egy szűkebb körben halad előre, ezt mi "önkéntes koalíciónak" nevezzük.

Nem probléma, sőt, akár előnyünkre is válhat. Fontos azonban, hogy ezek a kezdeményezések ne zárják ki a többi tagállamot: mindenkinek lehetőséget kell biztosítani a csatlakozásra, és el kell kerülni az újabb akadályok felállítását. Ha ezek a kisebb koalíciók sikeresek lesznek, az inspirálhatja a többi országot is. Ilyen típusú együttműködések már léteznek: például Magyarországon is zajlik a regionális tőzsdék integrációjának folyamata. Hasonló törekvések figyelhetők meg a balti országokban is. Célunk, hogy ezeket a kezdeményezéseket európai szintre emeljük.

Természetesen nem várható el, hogy mindenki egyforma ütemben haladjon, vagy hogy minden célkitűzést egyszerre valósítsunk meg. Ez lenne a kívánatos forgatókönyv, de ha egyes tagállamok - a közös szabályok tiszteletben tartásával - gyorsabban szeretnének előre lépni, az teljesen elfogadható. A lényeg, hogy mindenki ugyanabba az irányba haladjon. Amennyiben ez megvalósul, az eszközök másodlagossá válnak – a lényeg az, hogy a rendszer működjön.

Lehet egyáltalán határidőt adni ennek a folyamatnak? Mondhatjuk, hogy "ekkorra kész lesz"?

Sajnos nem tudunk konkrét céldátumot megjelölni az eredmények elérésére, hiszen ez egy rendkívül bonyolult és összetett rendszer. Ugyanakkor érdemes figyelembe venni, hogy az Európai Unióban több mint 11 ezer milliárd euró áll bankbetétekben - ez hatalmas pénzügyi erőforrás. Ha ennek csak egy kis részét sikerülne aktiválni a tőkepiacokon, az máris jelentős mértékben hozzájárulna versenyképességünk fokozásához.

A vállalatok nem csupán hitelre, hanem saját tőkére és hosszú távú, türelmes befektetésekre is igényt tartanak. A fejlődéshez és az innovációhoz csupán a banki finanszírozás nem elegendő. Olyan befektetőkre van szükség, akik készek 10-20 évet várni a megtérülésre. Ez a "türelmes tőke" Európában sajnos hiányzik, és a hatékony tőkepiacok létrehozása is nehézkes. Ha ezen a területen sikerül előrelépni, egy olyan pozitív visszacsatolási folyamatot indíthatunk el, amely erősíti a gazdasági növekedést és az innovációt.

Hogyan tehetjük vonzóbbá Európát a nemzetközi befektetők, például amerikai, kínai és japán üzletemberek szemében? Milyen lépéseket tehetünk annak érdekében, hogy a kontinens a globális tőkeáramlás szempontjából egyre vonzóbb célponttá váljon?

Természetesen. Miért áramlik most a pénz az Egyesült Államokba? Azért, mert ott a piac rendkívül hatékony, és a kockázat-hozam arány is kedvező. A tőke nem ismeri a határokat - mindig azt a helyet keresi, ahol a befektetések megtérülése a legígéretesebb. Mi is pontosan ezt a célt tűztük ki magunk elé: nem az amerikai piac mása kíván lenni, hanem egy olyan európai rendszer megteremtése, amely szintén hatékony és vonzó lehetőség a befektetők számára.

Cégünk kiemelkedő partnerekkel dolgozik együtt, amelyek gyakran innovatívabb megoldásokat kínálnak, mint más helyeken. Európában számos új szabadalom lát napvilágot, hiszen itt bontogatják szárnyaikat az ötletek, és itt rejlik a valódi dinamizmus.

A helyzet az, hogy ezek a vállalkozások nem találják meg a szükséges tőkét a fejlődésükhöz, így kénytelenek másutt folytatni. A növekedés és a profit így más országokban valósul meg. Ha azonban ezt a trendet meg tudnánk fordítani, és az innovációk itthon maradnának, lehetőséget kapva a fejlődésre, akkor a befektetők is vonzódni fognak hozzánk.

Egy másik fontos szempont az ösztönzők szerepe. Ha például egy bizonyos befektetési forma kedvezményeket kap az adók terén, ez már önmagában is vonzóbbá válik. Ez a megállapítás szerves része lesz annak az ajánlásnak, amelyet a megtakarítási és beruházási számlák kapcsán fogalmazunk meg. Az emberek egyre inkább fognak figyelni ezekre a lehetőségekre, amint észreveszik, hogy valóban érdemes kipróbálni őket.

Természetesen nem arról van szó, hogy mindenkinek azonnal ki kellene venni a pénzét a bankból és tőzsdére fektetni. Mindenkinek a saját élethelyzete és pénzügyi céljai szerint kell meghoznia a döntéseit. Én például már a nyugdíj küszöbén állok, így számomra kockázatos lenne hosszú távú befektetésekbe bocsátkozni – ha éppen egy kedvezőtlen piaci időszakba kerülnék, nem lenne elég időm a helyreállásra. Ezzel szemben a húszas éveikben járó gyermekeim számára egészen más a helyzet: ők hosszú távú terveket szőhetnek, ami lehetővé teszi számukra a kockázatok tudatos kezelését.

A cél tehát nem az, hogy eldöntsük helyettük, hová tegyék a pénzüket. A cél az, hogy legyenek lehetőségeik, legyen választásuk. Hogy legyenek eszközök, amelyekhez hozzáférhetnek, és ösztönzők, amelyek alapján érdemes lehet befektetniük. A döntés végső soron mindig az övék.

Az adókedvezmények célja, hogy a lakosság számára kedvezőbb környezetet teremtsenek, de érdemes lenne megfontolni, hogy a pénzügyi közvetítők, mint például a bankok vagy befektetési szolgáltatók, szintén részesülhetnének hasonló ösztönzőkben. Ezáltal nemcsak a lakosság, hanem a pénzügyi szektor is aktívan hozzájárulhatna az európai eszközök népszerűsítéséhez, így szélesebb körben elérhetővé válna a támogatott termékek és szolgáltatások köre.

Nem, az adókedvezmények kifejezetten a lakosság érdekeit szolgálják. A pénzügyi közvetítők szerepe ebben a rendszerben természetesen alakul ki, a verseny dinamizmusának köszönhetően. Amennyiben a tőkepiaci befektetések vonzó alternatívává válnak a lakosság számára, a bankok és más pénzügyi szolgáltatók versenybe szállnak az ügyfelekért. Ez motiválja őket arra, hogy innovatív termékeket és megoldásokat kínáljanak, így optimálisabb lehetőségeket nyújtva a befektetőknek.

Az adórendszer a tagállamok hatáskörébe tartozik, így a mi szerepünk az ajánlás - de az ajánlás arról szól, hogy az állampolgárokat érdemes ilyen módon ösztönözni.

A pénzügyi szolgáltatók sikeressége azon múlik, hogy mennyire képesek vonzó és versenyképes ajánlatokat kialakítani. Jelenleg éppen ebben a folyamatban vagyunk: a digitális megoldások, a fintech vállalatok, valamint az újonnan belépő piaci szereplők felforgatják a hagyományos üzleti modelleket, és új dimenzióba helyezik a versenyt.

Célunk tehát egy olyan versenyképes környezet megteremtése, ahol a megtakarítók valódi lehetőségekkel és vonzó ösztönzőkkel találkozhatnak. A pénzügyi közvetítők – legyenek azok klasszikus bankok vagy innovatív digitális szolgáltatók – mind versengenek majd a klienseik kegyeiért. Nem kívánjuk megmondani az embereknek, hogyan kezeljék a pénzüket; csupán annyit szeretnénk elérni, hogy legyen lehetőségük választani a különböző ajánlatok közül.

Emellett más kezdeményezéseken is dolgozunk. Ilyen például a kiskereskedelmi befektetési stratégia, amely most van a trialógus tárgyalások szakaszában az uniós intézmények között. Ez is sokrétű reformcsomag része, és azt a célt szolgálja, hogy az emberek magabiztosabban és könnyebben vehessenek részt a tőkepiaci folyamatokban. Ha pedig valaki úgy dönt, hogy továbbra is a bankbetétet választja, az is rendben van. Az ő döntése, az ő pénze. A lényeg az, hogy legyen választása.

Azt hallottam, hogy hamarosan találkozni fog a magyar bankok vezetőivel. Vajon megpróbálja majd őket meggyőzni az elképzeléseiről?

Ezeken a megbeszéléseken mindig az a célom, hogy jobban megértsem az adott tagállam sajátos kihívásait. A magyar bankok sokkal jobban rálátnak arra, hogy Magyarországon mi az, ami működik, és mi az, ami akadályozza a piac fejlődését.

Szeretném megismerni az Önök legnagyobb aggodalmait, és kíváncsi vagyok, hogyan vélekednek a Bizottság által javasolt kezdeményezésekről. Miben tudnának minket segíteni? Nincs előre megírt "napirend" a tarsolyomban, hiszen ezek a találkozók nem direktívák közvetítéséről szólnak. Sokkal inkább arról, hogy a stratégia ne csak felülről lefelé építkezzen, hanem alulról felfelé is kapjon támogatást. Ha egy ilyen rendszer csupán Brüsszelben vagy Strasbourgban formálódik, anélkül, hogy figyelembe venné a helyi sajátosságokat, akkor a gyakorlati megvalósulása kérdéses lesz.

Ezért utazom és találkozom a tagállamok képviselőivel. Most jártam a tizedik országban ebben a szerepben, és a tapasztalataim alapján elmondható, hogy általában kedvezően fogadnak. Ahol viszont felmerülnek aggályok, ott lehetőség van a nyílt párbeszédre, és közösen keresünk megoldásokat. Nem szükséges mindenben egyetértenünk – a különböző vélemények ütközése természetes része az uniós együttműködésnek. Azonban ha közös célokat tűzünk ki, akkor biztosan megtaláljuk a megfelelő utat a megvalósításhoz.

Ha Európa fejlődik, az mindannyiunk javát szolgálja. Mert végső soron - bármilyen szerepben is tevékenykedünk - közös gyökereink és identitásunk révén mindannyian az európai közösség tagjai vagyunk.

Címlap illusztráció forrása: Európai Unió

A cikk megalkotásához a magyar nyelvre specializálódott Alrite online diktáló és videófeliratozó alkalmazás nyújtott segítséget, amely jelentősen hozzájárult a folyamat sikeréhez.