Évtizedek óta nem látott magyar filmes élmény érkezett – bemutatjuk a "Véletlenül írtam egy könyvet" című családi filmet!

A Véletlenül írtam egy könyvet című családi mozira nem véletlenül vártunk olyan sokan és annnyira régóta, mert mindent megkaptunk tőle, amit előzetesen ígért. Sőt, még annál is többet! Több évtizede nem született hasonló magyar film, ami a kis- és nagykamaszokat ugyanúgy megszólíthatja, mint a szüleiket, de még a nagyszüleiket is. Lakos Nóra vadonatúj filmjén tehát együtt sírhatunk és együtt nevethetünk, mégis annak örülhetünk a legjobban, hogy január 16-tól végre országszerte is látható a mozikban. Both Gabi (szívbéli) filmajánlója.

Manapság igencsak kihívást jelent megőrizni a nyugodt, indulatoktól mentes párbeszédet, akár a társadalomban, akár a családokban. A világ körülöttünk zűrzavaros, és sok esetben még a szülők is tanácstalanok, hogy mit hoz a holnap. A kiskamaszok számára pedig a mindennapok különösen bonyolultak, mivel rengeteg elvárásnak kellene egyszerre megfelelniük, miközben sokszor maguk sem tudják, milyen értékek alapján formálják életüket.

Nos, nem állítom, hogy a Véletlenül írtam egy könyvet című film minden problémánkat megoldja, de kétségtelen, hogy Lakos Nóra alkotása rendkívüli módon megérinti az érzelmeinket. Ez a sírós-nevetős mozi igazi utazásra hív, ahol a nevetés és a könnyek váltakozása egy felejthetetlen élményt teremt.

Abban is biztos vagyok, hogy ha a tizenkét (de szerintem már a tíz) éven felüli gyerekek a családjukkal együtt megnézik ezt a filmet, újra elindulhat köztük "a beszélgetés fonala", hiszen abszolút összekapcsolja a különböző generációkat.

Már bizonyított a JUNO11 Pictures és a holland BIND koprodukciójából született mozi, melyet a Tallinn Black Nights Nemzetközi Filmfesztivál Just Film Youth and Children's Film Festival programjának gyerekzsűrije a legjobb filmnek választott. Erről főszerkesztőnk, Kurucz Adrienn is ÍRT már, aki jelen volt az eseményen.

A film alapjául szolgáló történetet a holland Annet Huizing jegyzi, és a Pagony Kiadónak köszönhetően magyarul is megjelent, de ezen kívül még tizenegy nyelven olvasható. Én pedig egy igen lelkes ajánlót ÍRTAM róla a WMN oldalára anno. Lakos Nórának is felkeltette az érdeklődését a recenzióm elolvasása után ez a kamaszoknak szóló sztori, és hamarosan eldöntötte, hogy ez lesz az első olyan egészestés nagyjátékfilmje, amit a gyerekközönség is élvezhet majd, remélhetőleg a család többi tagjával együtt.

Lakos Nóra első mozifilmje, a HAB, hamar sok család szívébe belopta magát, noha nem kifejezetten gyerekeknek szánták. Emlékezetes, hogy Szentesi Éva is dicsérte a filmet a mi platformunkon.

Néhány évvel ezelőtt egy izgalmas interjút készítettem a rendezővel, amelyben arról beszélgettünk, miért lenne olyan lényeges, hogy a kortárs történetek visszatérjenek a mozivászonra a magyar gyerekek számára. Akkor még csak álmodozni tudtunk arról, hogy létrejöhet egy olyan film, amely első magyar projektként bekerül a Cinekid Script LAB forgatókönyv-fejlesztő workshopjára. Nóra, a rendező, az Oscar-díjas Mieke de Jong mentorálásával dolgozott, és részt vett egy dialógíró kurzuson is. A forgatókönyv nem csupán azért különleges, mert Nóra a producerekkel együtt közvetlenül a fiatal közönséget is bevonta a fejlesztési folyamatba, hanem mert a gyerekektől származó ötletek is megtalálhatóak a végső történetben.

Ez is jól tükrözi, hogy az odafigyelő alkotók mennyire elkötelezettek a gyermekek iránt.

Lakos Nóra álmait hihetetlen elszántsággal és fáradhatatlan munkával váltotta valóra. Két évvel ezelőtt lehetőségem nyílt részt venni a forgatáson, és az élményeimről írtam egy részletes BESZÁMOLÓT.

Nina, a 13 éves félárva lány (Demeter Villő), animációsfilm-rendező álmokat dédelgetve él édesapjával (Mátray László) és ügyetlen, tízéves öccsével (Hárs Bonca). Azóta, hogy édesanyja, Lujza (Lovas Rozi) váratlanul távozott az életükből, amikor Nina csupán három éves volt, az életük gyökeresen megváltozott, és a családi kötelékek új értelmet nyertek.

Ninának hiányoznak azok az emlékek, amelyek egykor a család boldog pillanatait idézték fel. Az idő múlásával a múlt elhalványult, és a női példaképének, a szabályokhoz mereven ragaszkodó nagynéninek, Adélnak (Tenki Réka) a jelenléte sem képes betölteni az anyai szerepet. Adél időről időre felbukkan, de a szívében érzett űrt nem tudja áthidalni.

Apja életében váratlanul feltűnik egy nő, Detti (Rujder Vivien), ami teljesen felforgatja a kis család mindennapjait. Nina nemcsak a kamaszkor kihívásaival küzd, hanem most először szembesül a gyász fájdalmával is, amelyet eddig mélyen elrejtett.

Ekkoriban kezdett ráébredni, hogy az írás világa vonzza, és szeretne magának egy helyet benne. A szomszédságban élő különös írónő, Lídia (Zsurzs Kati) lett a mentorává, aki segített neki abban, hogyan lehet a szavakkal megbirkózni az édesanyja elvesztésének fájdalmával, valamint azzal a nehézséggel, hogy az apja életében egy másik nő is fontos szerepet tölt be. Nina szívét, amelyet a veszteség és a csalódás sújtott, végül az első szerelem (Kövécs Barnabás) és az írás varázslatos ereje gyógyította meg. Az új érzések és a kreatív kifejezés lehetősége új reményeket és álmodozásokat ébresztettek benne.

Kivétel nélkül mindegyik színész ragyog a saját szerepében, a karaktereik hitelesen életre kelnek, miközben ügyesen elkerülik a felesleges manírokat. Mindenki a legjobbat hozza ki magából, amihez jelentősen hozzájárulnak a párbeszédek is, amelyek frappánsak és szórakoztatóak. Minden egyes színészről hosszasan tudnék beszélni, ám most különösen Demeter Villőről szeretnék említést tenni, hiszen ő a főszereplő, aki valóban kiemelkedik a többiek közül.

Azzal, hogy ilyen magától értetődően jelen van a kamerák fókuszában, úgy tűnik, hogy a jövőben még számos filmben fogjuk viszontlátni őt.

Valóban egy különleges tehetség, ahogyan Lakos Nóra fogalmazott, amikor a casting során véglegesen eldöntötték, hogy senki más nem képes olyan hitelesen életre kelteni Ninát, mint ő.

Igen látványos, ahogy a Nina által írt párhuzamos történet megelevenik az animációkban. Gyönyörű, ahogy Nina bevonja a nézőket a hétköznapjaiba, mintaszerű az apjával való kapcsolata. (Istenem, ha minden apuka ennyire jófej lenne, mint Mátray László ebben a filmben!)

Hidegrázósak azok a jelenetek, amelyekben az anyahiánnyal küzd, és amikor Lovas Rozi az "archív" felvételeken megjelenik a vásznon, összeszorul a torkunk ekkora egetverő igazságtalanságon, hogy egy ilyen csodálatos jelenség nem láthatta felnőni a gyerekeit.

Izgalmasak és ellentmondásosak azok a pillanatok, amikor Nina küzd az udvarlója elutasításával, miközben a szívében titokban csak arra vágyik, hogy minden figyelme rá irányuljon.

Melegséggel tölti el a szívünket, amikor Lídia, más néven Zsurzs Kati, bevezet minket az írás művészetének és az élet titkainak varázslatos világába.

De a leglenyűgözőbb az, ahogy Nina írás közben ráébred, hogy bár mindent megtenne azért, hogy apja szerelmét elűzze, ezzel az édesanyját sosem hozhatja vissza.

Számomra a film legmeghatározóbb pillanatai azok, amikor a szereplők néma csendben, csupán a mozdulataik és a pillantásaik segítségével mesélnek. Ilyenkor az erőteljes háttérzene adja meg a hangulatot, és a szavak nélküli kifejezés varázsa teljesen magával ragad. Ezek a csendes, de mégis kifejező jelenetek igazán életre keltik a karaktereket, és mélyen belevésik magukat a néző emlékezetébe. Az ilyen pillanatokban a jelenlétük szinte tapintható, és a néző számára is egy különleges élményt nyújtanak.

A Véletlenül írtam egy könyvet című film az első pillanattól az utolsóig ezt az értéket mutatja, amiről Lakos Nóra korábban beszélt, és nemcsak beszélt, hanem most már a mozikban is látható a magával ragadó végeredmény.

A kiváló és elhivatott producerek, Sümeghy Claudia és Topolánszky Tamás Yvan, együttműködve Lakos Nórával, egy olyan kreatív csapatot formáltak, amely nemcsak szakmai tudását, hanem szívét és lelkét is beleadta a filmbe.

Abszolút megérdemlik, hogy szerepeljen néhányuk neve ebben a cikkben:

Szurdi Juci tervezte a látványt, és a varázslatos belső terek, valamint az ismerős külső helyszínek annyira lenyűgözőek voltak, hogy néha csak megállva, egy pillanatra megfagyva kívántam volna megfigyelni őket. Minden egyes képkockában annyi érdekesség és apró részlet rejlett, hogy szívesen elvesztem volna a felfedezésükben.

Lányi Fruzsina kreativitásának köszönhetően a jelmezek igazán stílusosra sikerültek. Nagyon magával ragadott a játékosság és a finom színharmónia, miközben Zsurzs Kati (Lídia) ruhái láttán komoly irigység fogott el. Olyan darabokat választott számára, amelyek teljesen tükrözik az én ízlésemet is, és amiket szívesen viselnék magam is.

Az operatőr, Reich Dániel volt, aki lenyűgöző képi világot teremtett, de a vágó, Barsi Béla jó ritmusú snittjei is sokat adtak ahhoz, hogy megszülessen ez a varázslatos film.

Ez egy nagyon "hangos" mozi, ami azt jelenti, hogy sokszor a zene "viszi" a képeket. A zeneszerzők: Jacob Meijer és Alexander Reumers, a zenei supervisor Subicz Gábor, a hangmester pedig Zányi Tamás.

Kukucska Zsolt irányította a gyártási folyamatokat, míg Lakos Nóra életre keltette a kétezer-húszas évek legizgalmasabb magyar családi filmjét. A mozi minden egyes jelenete lenyűgöző, tele van érzelmekkel és hiteles pillanatokkal.

Azt javaslom, ne tétovázzatok, hanem csapjatok össze egy családi mozizást! Biztos vagyok benne, hogy sokkal vidámabban távozoltok majd a vetítés végén!

Ha véletlenül arra vágytok, hogy ez a boldogság tartós maradjon, ne habozzatok, és szedjétek le a Boldogságtervezőt IDE kattintva!