Jelenleg a pápaválasztó konklávé izgalmas eseményei zajlanak, és már most egy dolog biztos: az új pápa olasz származású lesz.
Napi horoszkóp: A Vízöntőt most elragadja a szerelem varázsa, de ez némi zűrzavart is okozhat az életében. A Nyilas számára egy jelentős felismerés bontakozik ki, amely új irányokat nyithat meg. A Halak pedig felfedezheti, hogy a barátságuk mélyebb érzésekké alakulhat, így érdemes ezt alaposan megfontolnia.
Miközben a Szentszék a május 7-i konklávéra készül, ahol a néhai Ferenc pápa utódját választják meg, egy nem hivatalos, de megbízható lista alapján csupán öt olasz bíboros szerepel a 22 pápakandidátus között. A valódi esélyesek a liberális és konzervatív vonalon inkább Délkelet-Ázsiából és Nyugat-Afrikából érkeznek: például Luis Antonio Tagle bíboros a Fülöp-szigetekről, valamint Robert Sarah bíboros Guineából. Akár olasz pápa is kerülhet a trónra, az új vezetőnek egy rendkívül sokszínű és globalizált közösséget kell irányítania, amely a világ körülbelül 1,4 milliárd katolikusának lelki és erkölcsi iránytűje. Érdekes, hogy Olaszország nem is a legnagyobb katolikus közösséggel bíró ország, hanem Brazília vezeti ezt a rangsort.
A "A pápa olasz lesz?" kérdés továbbra is aktuális, és számos szempontból fontos. Az esélyek a pápai cím elnyerésére növekednek, ha az adott személy folyékonyan beszél olaszul – ezt jól mutatja, hogy Tagle és Sarah is mesterien bánik ezzel a nyelvvel. II. János Pál pápa, aki 1978 és 2005 között vezette a katolikus egyházat, elismert nyelvtehetség volt, hiszen nyolc nyelven, köztük olaszul is beszélt. Utódai, XVI. Benedek és Ferenc pápa szintén fontosnak tartották az olasz nyelv ismeretét. Az új pápának tehát elengedhetetlen, hogy tudjon olaszul, hiszen ennek mögött számos indok húzódik meg.
Először is, a pápa hivatalosan Róma püspöke, Szent Péter, Jézus első tanítványának legidősebb követője. Ebből adódóan egyik fő feladata a római plébániák lelkipásztori irányítása. Képes segédpápákat kinevezni, akik támogatják őt a papi tevékenységek ellátásában, azonban a pápa szerepe és jelenléte mindig kulcsfontosságú marad a közvetlen irányítása alatt álló területeken.
Másodszor, a pápa egy független terület autokratikus uralkodója, amely Olaszország fővárosában található, egy európai szuperhatalom maradványában, amely királyokkal, császárokkal és szultánokkal versengett. Ez a földi kiváltságát évszázadok óta machiavellisztikus ügyességgel védi, ha másért nem, akkor azért, hogy betartsa Jézus Péternek tett ígéretét: "És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen." Ez az Isten által adott jog, hogy a paradicsomba emeljen vagy a pokolba ítéljen, segített évszázadokkal ezelőtt elindítani a keresztes hadjáratokat - és talán segített a lengyeleknek szembeszállni Moszkvával a hidegháború végén, valamint a filippínóknak 1983-ban megdönteni a diktatúrát.
A Vatikán mint ország létezése sokkal komolyabb reálpolitikát jelent. Amikor a 19. században a félsziget egyesítésével létrejött a modern Olaszország, a 8. század óta közvetlenül a pápák által irányított Pápai Államok lassan elvesztették területeiket, mígnem IX. Piusz, akinek birodalma 3 millió alattvalót és 15 000 fős hadsereget számlált, gyakorlatilag barrikádok mögé szorult Róma vatikáni dombja környékén, ahol a Szent Péter-bazilika áll. A pápa nem volt hajlandó elismerni az új olasz államot, és a patthelyzet a következő négy pápaság idején is fennmaradt. Csak 1929-ben írták alá XI. Piusz és Benito Mussolini azt a szerződést, amely Vatikánváros államot létrehozta, és a pápaságnak ismét világi hatalmat biztosított cserébe a modern Olaszország elismeréséért és a területvesztésért járó pénzügyi kompenzációért. Ebben a történelmi értelemben a modern pápaság elválaszthatatlan Olaszországtól.
A Fehér Ház által generált, ízléstelen AI-vicc, amely az amerikai elnököt a következő pápaként állítja be, nem csupán humorosnak szánt provokáció, hanem komoly politikai következményekkel is járhat. Ez a szatirikus ábrázolás megnehezítheti egy valódi amerikai bíboros pápává választását, mivel az egyház emlékezete még mindig élénken él a múlt francia uralkodói befolyása alatt álló avignoni fogságra, amikor a pápák hatalma erősen korlátozott volt. A modern kardinálisok, akik a jövőt formálják, valószínűleg nem fognak olyan pápát választani, aki Washington érdekérvényesítése alatt állhat – főleg, ha figyelembe vesszük, hogy az amerikai elnök olasz nyelvtudása finoman szólva is kétséges.
Olaszország és a pápaság kapcsolata továbbra is szoros és elválaszthatatlan. Ironikus módon, a történelmi kegyetlenségek, amelyek e két entitás összefonódásával jártak, egyfajta pozitív visszahatáshoz vezettek. A Vatikán, amelynek területi függetlenségét az olasz állam garantálja, a világ egyik legértékesebb művészeti és építészeti örökségének otthona marad. Ahogy a katolikus egyház egyre inkább globális szereplővé válik, úgy az olasz művészet gyönyörű részletei is a Szent Szék által képviselt puha hatalom szerves részévé válnak, egy olyan karizmává, amely mélyen összefonódik Olaszország identitásával.
Beszélnek a pápaság európai és olasz gyökereitől való elszakadásáról, ahogy az egyház egyre inkább afrikai, ázsiai és latin-amerikai jellegűvé válik. Ez nehéz lesz. Végül is ez a római katolikus egyház. És mindig is képes volt kettős szerepet játszani. Az évszázadok során a pápák urbi et orbi - latinul "a városnak és a világnak" - szóltak, vagyis Rómának és a bolygónak egyaránt. A következő pápa talán Olaszországon kívülről fog származni - de olasszá kell válnia.
